Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században főníciaiak telepedtek le. Kathágót az időszámításunk előtti 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kúltúrájuk főníciai és kánaánita eredetű.
A legenda szerint Dido királynő vezetése alatt jött létre a híres város. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint például Baalt és Tanitot. A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy főníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a körülötte létrejött birodalom teljesen független volt a Nyugat-Mediterránium főníciai tájaitól. A Róma elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette az első pun háború keretében, amely majdnem megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a második pun háború keretében Róma válaszul leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva a Birodalom egy fő élelmiszerforrásaként létezett. Az ötödik században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe.
A 7. században arab muszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. Az Aghlabid és Zírid házak uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen a szicíliaiak tartották uralmuk alatt a 12. században. 1159-ben az országot meghódították az Almohad kalifák. Őket a berber Hafsidok (kb. 1230-1574) követték. Az ő uralkodásuk végén a partmenti városokat Spanyolország szerezte meg, de ezek hamarosan visszaszerezték iszlám mivoltukat a Török Birodalomnak köszönhetően. Török vezetői - bégjei - alatt Tunézia lényegében független volt.
Az 1800-as évek derekán az állam hatalma gyengülni kezdett, mivel a bég sok vitatható döntést hozott, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát. Franciaország már felvette Tunézia meghódításának lehetőségét akkor, amikor a bég - modernizációs célokkal - hatalmas kölcsönt vett fel tőle. A nem sokkal később történt algír portyázások elősegítették a folyamatot. 1878-ban titkos megállapodás jött létre Anglia és Franciaország között, amely meghatározta az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország elfogadta Ciprus angol meghódítását, jogot nyert arra, hogy Tunézia a fennhatósága alá kerüljön. Ez mindkettőjük számára megfelelő volt: Franciaország 1880-ban támadott, és Tunézia 1881. május 12-én francia protektorátus lett.
Tunézia 1942-1943 során az első fontos illesztési pont volt az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok hadműveletei között. Az afrikai hadműveletek keretében a németek megszállták az országot, de a Szövetségesek sikerrel győzték le Rommel seregeit.
A függetlenségét 1956-ban szerezte vissza. A bég rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonban Habib Bourguiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábban miniszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.
Úgy tartva, hogy az iszlám, mint vallás, visszatartja az országot, Bourguiba lecsökkentette a társadalmi szerepét azzal, hogy eltávolította a vallási vezetőket az olyan hagyományos befolyási területekről, mint az oktatás és törvénykezés. Felszámolták a Shaarija (Korán bíróság) intézményét, és azon személyek vagyonát, akik a templomokat és a vallási intézményeket támogatták, elkobozták. Bourguiba elnöksége 1987-ig tartott, amikor évekig tartó munkálkodása után, hogy távol tartsa az iszlám párt követőit, a saját belügyminisztere, Zine el-Abidine Ben Ali használta ki az iszlám lakosság zavargásait azzal, hogy Bourguibát alkalmatlannak találta mentálisan arra, hogy vezessen, és nyugdíjba vonultatta egy palotába Monastir városon kívül.
Ben Ali gyorsan lecsendesítette az iszlám ellenzéket azzal, hogy Mekkába zarándokolt, és a Ramadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el, noha a pártja is ellenezte a hirtelen megszerzett hatalmat, és a fő ellenzéki párt távolmaradt az 1994-es választásoktól, ahol 10 széket kaptak a Nemzetgyűlésben a szavazatok 1%-os arányáért (Ben Ali 97.7%-os arányával szemben). Ma a politika nem népszerű (vagy inkább nem tanácsos) beszélgetési téma Tunéziában, de sok tunéziai fejezi ki a csodálatát Ben Ali "uralkodásával" kapcsolatban. Tunézia külpolitikája elnöksége alatt nyugati orientáltságú lett, és az ország elismert a stabilitása miatt; alapvetően biztos országot jelent a térségben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
