Sidi Bou Said

Sidi Bou Said régi marabu falu, amely a Jebel Manar domb magas sziklájára épült kék fehér város. A domb legmagasabb pontja 130 méterrel van a tengerszint felett. Szép kilátás nyílik a tetejéről a Tuniszi öbölre.

Igen régi település, melyet a história szerint már a punok is őrhelyként használtak. Az arab hódítást követően a domb tetejére erődöt építettek, melyet a spanyolok foglaltak el 1535-ben, akiket viszont a törökök űztek ki 1574-ben.

A helyiség nevét egy Abu Said Baji nevű szent életű misztikus személyről vette, aki 1207-ben egy mekkai zarándoklat után visszatérve élte itt 20 éven át aszketikus, misztikus életét, hirdette tanait, verbuválta híveit. Minden év augusztusában fesztivált tartanak a tiszteletére, hogy a hívei ma is lerójják kegyeletüket kupolás síremléke (závija, marabuja) előtt. Mellette áll a település központjában a szintén róla elnevezett mecset is.

Andalúziai ihletésű, jellegzetes mór építészet az ibériai muszlimok 16. századi kulturális hódításainak eredménye. A régóta itt lakó helyi családok és a letelepedett tehetős külföldiek gondoskodtak arról, hogy az épületek megtartsák eredeti jellegüket.

A minden kétséget kizáróan Tunézia legszebb települése akkor vált híressé, amikor a három fiatal festő – Paul Klee, August Macke és Louis Moillet – 1914-ben egész sorozatnyi képet festett róla, melyek aztán széles körben tetszést arattak. Az országon belül már ekkor a művészek falujának tartották.

Napjainkban a falu különleges védelmet élvez, ami útját állja az esetleges változtatásoknak. A falut 1915-ben műemlékvédelem alá helyezték.

Sidi Bou Said híres arról, hogy itt készítik a hasas, fehér-kék madárkalitkákat, művészien font drótból vagy fából.

Látnivalók:

A falu felett emelkedő világító torony az ősi ribát (erőd) helyén áll. A 9.században építették az egész partvidéken végighúzódó vészjelző rendszer tagjaként, amelynek része volt a soussi és a monastiri ribát is.

Dar el Annabi múzeumként is üzemelő régi családi ház (belépő 3 dínár). A 18 század végén épült, élénk színű csempék díszitik, udvarát jázmin, henna és bugenvillea díszíti. A megtekinthető szobák között imádságra és vendégfogadásra szolgáló helyiségek, valamint egy szép könyvtár látható, gondosan berendezve viaszfigurákkal, falakon családi fényképekkel.